Már nem kellesz!

(Átdolgozott)

Azt hiszem, szerettem. 
Még mindig hiányzik, rengeteget gondolok rá, de végre túlléptem a sajnálkozáson, az elfogult kínlódáson, és reálisan kezdtem látni a kapcsolatunkat.
Annyira jól indult az egész, hogy már majdnem azt hittem, végre boldog lehetek. A félelmeimen kezdett áthatolni a "rózsaszín köd", úgy éreztem, találtam valakit, aki boldoggá tesz. Kedves volt velem, gyengéd, pontosan olyan, amilyen srácot elképzeltem magam mellé.
Először nem bíztam benne, mert nem értettem, miért pont én kellenék neki. Aztán sikerült... elérte, hogy félretegyem a kétségeimet, és elhiggyem, hogy az, akinek mutatja magát. Érzésekről, komoly kapcsolatról beszélt, gyengéd volt velem, becézgetett, mintha tudta volna, hogy ezzel lehet elcsavarni a fejem. Már csak őt akartam. Beleszerettem. 
És ekkor jött az én életemre nagyon is jellemző negatív változás. Már nem keresett olyan gyakran, nem érdekelte, hogy mi van velem. Egyik pillanatról a másikra tűnt el a mindennapjaimból, és ez nekem nagyon fájt. A legrosszabb az volt, hogy úgy tűnt, őt ez egyáltalán nem érdekli. Míg nekem ő volt az egyetlen, neki én csak egy lehetőség voltam. Megváltozott. Hangjából eltűnt a gyengédség, helyére önteltség költözött. Persze, miért is ne történt volna ez, hiszen ő az, akinek minden második lány egy szó nélkül széttenné a lábát, és minden srác felnéz rá. 
De mi a különbség a fent említett lányok között és köztem? 
Csupán annyi, hogy én tényleg szerettem. Lehet, hogy megkaphat bárkit, akit csak akar, de úgy szeretni talán soha nem fogja senki, mint ahogy én szerettem! Bár lehet, ez őt cseppet sem érdekli.  
Valami bennem is megváltozott. Hiába bántott meg, még mindig hittem a happy endben, azt hittem, rá fog jönni, hogy mit jelent számomra, és akkor boldogok leszünk együtt. 
De már nem.
Én beleszerettem abba a kedves srácba, akit anno megismertem... az érzéketlen srác, akivé vált pedig elérte, hogy tovább lépjek, és ne érdekeljen. 
Utálom, hogy ez történt.
Hol van az a srác, akit én megismertem? Miért változott meg?
Miért változott meg, ha nekem úgy volt tökéletes, ahogy volt?
Hiába. El kell fogadnom, mert semmit nem tehetek ellene.
Neki nem volt elég a szeretetem.


Látod...
Elveszítettél. 
Még mindig szeretlek.
De már nem kellesz! :)