The Truth

Csak azt akartam mondani, hogy hiányzol. 
Hiányzik, hogy beszéljünk.
Hiányzik, hogy Szépségemnek, Hercegnőmnek hívj.
Hiányzik a viccelődésed. Hogy a komolyabb témákat is elhülyéskedtük.
Hiányzik a mosolyod.
Hiányzik minden, ami Te vagy.
Nem tudom, igaz volt-e az egész, ami köztünk volt. Csak remélni tudom.
Nem tudom, mi változott. Hogy miért nem beszélünk, hogy miért nem keresel.
Én miért nem kereslek? Mert félek. Félek, hogy ha rákérdezek, mi történt, fájna a válasz.
Emlékszem, egyszer azt írtad, te nem akarsz nekem fájdalmat okozni, csak boldoggá akarsz tenni.
Akkor most hol vagy? Miért okozol mégis fájdalmat?
Ha lehetne egy kívánságom, azt kívánnám, bár lennék elég bátor ahhoz, hogy eléd álljak, és elmondjam mindezt szemtől szembe. De ez sosem fog megtörténni. 
Megint kevésnek érzem magam. Talán ez történt, rájöttél, hogy kevés vagyok neked.
És ezt megértem.
Bárcsak itt lennél. 
A fülembe súgnád, hogy sosem mondtál le rólam. Hogy nem volt átverés az egész, komolyan gondoltad minden szavad.
Vagy elég lenne, ha elmondanád, mi változott. Mert ez felemészt.
Nem tudom, fogod-e olvasni valaha ezt a bejegyzésem. Én nem küldöm el neked, és nem is kérek erre senkit, egyszerűen a Sorsra bízom.
De azt tudom, ha elolvasod, tudni fogod, hogy rólad szól. És ezt vállalom.
Mert ennek a kis bejegyzésnek minden szava igaz, hozzád szól, és bár gyáva vagyok, ezt mégsem tagadom.