Ismét.
Várni valakire, aki soha nem jön el.
Várni egy csodát, ami soha nem következik be.
Hinni valamiben, amiben senki nem hisz.
Remélni, kitartani, küzdeni, majd feladni.
Kár mindezekre könnyeket pazarolni.
Összetört.
Megint.
Összetörték.
És Ő hagyta.
Megint.
Tanult-e belőle?
Persze.
Rájött, hogy azért létezik, hogy mindig mindenki fájdalmat okozzon neki.
Hogy legyen valaki, akit megbánás nélkül a földbe lehet taposni.
Hogy levezessék a feszültséget, aztán éljék tovább életük.
És hogy vele mi lesz? Erre senki nem gondol.
Fel tud vajon újra állni? Senkit nem érdekel.
Eddig mindig felállt, nem törődve azzal, hogy nagyon fájt.
De meddig tudja ezt csinálni?
Talán már nem sokáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése