Igen, természetesen rólam van szó.
Szerencsére vannak, akik nem hagytak egyedül a problémáimmal, fogták magukat, és kirángattak a két napi sírás következtében felgyülemlett zsebkendők közül. A szombati napom életem egyik legjobb napja lett. Nemcsak azért, mert egy 27 éves Trabanttal ingáztunk Kisbér-Ászár-Keményítőgyár között, ami már magában mekkora állat dolog, hanem mert bebizonyosodott, hogy nekem vannak a világon a legeslegjobb barátaim, akikre bármikor számíthatok. És most nem csak azokra gondolok, akik a szombati napom szereplői voltak, hanem az összes jó/jobb/legjobb barátomra, akik remélem tudják, hogy rájuk gondolok, miközben írom ezeket a sorokat.
Köszönöm, hogy itt vagytok nekem. Hogy elviselitek a hisztijeimet, amik sokszor alaptalanok. Hogy a hülye dolgaimmal együtt elfogadtok. Néha még én sem bírom elviselni magam, ti szó nélkül megteszitek. Mindig van egy váll, amin sírhatok, vagy ha jó kedvem van, velem együtt örültök. A nap 24 órájában ott vagytok nekem. Nem számít a távolság, a napszak, vagy hogy épp jobb dolgotok is lenne, mint hogy velem lógjatok, ti mindig mellettem vagytok, mindig szakítotok rám időt. Nálatok jobb barátokat nem is kívánhattam volna magamnak.
Tény, hogy férfi ügyekben iszonyú szerencsétlen vagyok, barátok szempontjából viszont a legszerencsésebb. ♥
És egy csodálatos kép a szombati Trabantozásról (a 2 napig tartó sírás azért látszik a fejemen :D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése